A Tested

A tested az életed

Bánj vele úgy, mintha az életed múlna rajta!

Bizonyára észrevetted már, hogy a legtöbb, majdnem minden problémánk a testesülés, azaz a testünk okán adódik. Miért? Mert a testet tápláljuk, öltöztetjük, tartjuk melegen, kényeztetjük, bántalmazzuk, a testünkön keresztül éljük meg a szerelmet, szomorúságot, kapcsolódást vagy annak hiányát.

​

A testünk az életünk.

​

Minden bennünket ért behatás, sérülés, legyen az fizikai vagy lelki, érzelmi, mentális a testben megmutatkozik. Elvárjuk tőle, tudatosan, vagy inkább kevésbé tudatosan, hogy befogadjon mindent, ami történik, s ha már nem tudjuk befogadni, akkor biztosítsa az érzések, érzetek, érzelmek megélésének minimalizálását vagy teljes kizárását. Védelmezésbe, ellenállásba kerülünk, elzáródunk az élet folyamatai elől.

​

Hogyan mutatkozik mindez a testeden keresztül? Betegségek, elszabotált lehetőségek, önbizalomhiány, rejtett agresszió, folyamatos enerváltság formájában.

​

A testünk jó szolga módjára folyamatosan energiát köt le abba, hogy ne érezzük, amit nem tudunk, tudtunk feldolgozni és elfogadni. De mindez ott van. A testben, az energiaterünkben, mint egy nagykabátot, egy páncélt hordozzuk magunkkal.

​

Emlékszel arra, hogy milyen az, amikor szerelmes vagy? Az élet kinyílik, minden gyönyörű, mindenkivel nyitott és elfogadó vagy, a befogadásod szintje az egekben van. Boldog vagy.

​

De ennek megélése pillanatok alatt elillan, csak addig tart, míg a másik ember biztosítja számodra a jelenlétét, osztozik a fényben veled. Ha ez sérül, akkor visszazáródsz, a fény eltűnik, az önbizalmad lecsökken. Ez nem egy tartós boldogság, bár kétségkívül az egyik legnagyszerűbb érzés.

​

Példánkban a páncél a szerelem állapotban is jelen van, de egy nyitott formában, ahol olyan magas szintű energia áradt, ami elhomályosítja a fájdalmat. De mit kell tenned, mit tehetsz annak érdekében, hogy sem páncél, sem nagykabátszerű érzés ne gátolja az életed teljes megélését akkor sem, amikor már nincs jelen a szerelem állapota?

​

Szembesülni kell ezekkel a rétegekkel és tudatosan megengedni a feloldódásukat.

Ezt fejtjük, bontjuk vissza a foglalkozásokon, amikor szinte csak a test van fókuszban.

A tested tudatossága, a tested üzenetei bukkannak fel, amikor arra fókuszálunk, hogy milyen érzetek vannak jelen, mit kezdhetünk ezekkel az oldódás érdekében.

​

Ez idáig azt vallottam, hogy az embernek önmagának kell erőteljesen munkálkodnia, annak érdekében, hogy változást érjen el az életében. Ez nem változott, de a segítői úton azzal is szembe kellett néznem, hogy sok-sok olyan tényező van, ami miatt az emberek nem képesek erre az önmunkára, addig, míg meg nem erősödnek valamelyest.

Addig, míg  a belső eszköztárat felhasználva a mindennapokban is tudatos észleléssel képesek ránézni, hogy mi történik valójában. Hol bántalmazom magam, hol hagyom, hogy bántalmazzanak? Merre induljak, mit tegyek annak érdekében, hogy harmóniára leljek? Ki vagyok én ezekben a folyamatokban és mit jelenítek meg éppen?

Ez egy segítő által követett utat kíván meg.

​

Mi indokolja ezt? Az, hogy korábban nem sikerült felépíteni azt a belső önbecsülés támaszt, ami biztosítja a teljesebb élet élését számodra. Egyszerűen nem volt, aki felépítse benned.

​​

A segítő teljes támogatással jelen van. Addig, amíg az szükséges. Utána szépen csendben hátralép és a személye feloldódik a múltban.

​​

Mint a kisgyerek első léptei megélésekor, míg a szülei fogják a kezét, aztán egyszer csak hátralépnek és csodálattal nézik, hogy a gyermek átvette az irányítást a léptei felett.

​